Ahogyan ígértem, a "Hogyan válasszunk profi fotóst" bejegyzés után megközelítjük a témát a másik oldalról. Nagyon sokszor került szóba családi fotózások során, hogy a szülők kínlódnak otthon a gyerkőc fotózásával, nem tudják milyen eszközzel és milyen módon próbálkozzanak, hogy "nézhető", igényes képek szülessenek belőle, amik adott esetben nem csak a közösségi médiára való feltöltésre alkalmasak, hanem nyomtatva, vászonképként vagy a Nagyinak karácsonyi ajándékként is megállják a helyüket. Pedig lehetséges és nem is olyan bonyolult!
Sokan azt gondolják, hogy igazán jó képeket csak profi felszereléssel lehet készíteni. Szerencsére, ez nem így van. Az inkább tény, hogy van, akinek "van szeme" a fotózáshoz, és van, akinek kevésbé. Van, aki ösztönösen ráérez arra, hogy milyen szögből érdemes az adott témát fotózni, van, akinek nem okoz gondot észrevenni, hogy mi AZ a pillanat, amit el kell kapni és reflexből cselekszik, de van, akinek erre nem áll rá a keze.
Az alábbi kis összefoglaló mindkét tábornak jól jön, ugyanis jó hírem van, ezek a dolgok nagyrészt tanulhatók, fejleszthetők és egy kis gyakorlással és odafigyeléssel szignifikánsan növelni tudjátok majd a képeitek minőségét!
Kezdjük hát a legfontosabbnak (tűnő) kérdéssel:
Mivel fotózzak?
"a legjobb fényképező az, ami nálad van!"
És ami fel van töltve.
Gondolom, ebben megegyezhetünk, Hányan szívtuk már meg lemerült kompakt vagy tükrös csodákkal, otthon felejtett vagy betelt memóriakártyákkal, lemerült aksikkal. Alapvetés, hogy erre figyelünk, főleg, hogy ha kifejezetten szándékunkban áll az adott eseményt megörökíteni.
Ebből következik viszont, hogy a legtöbb esetben, ami mindenkinél ott van, feltöltött és elérhető állapotban, az a telefonja. (Ez alól én vagyok a kivétel, ugyanis vagy lemerülőben vagyok, vagy fullon van a memóriám...)
Nem egyszer láttam már családokat megvenni a méregdrága DSLR gépeket, azt gondolván, hogy majd azzal jobb képeket csinálnak a családi nyaraláson. Mivel azonban nem kevés gyakorlás és technikai tudás szükséges ahhoz, hogy ezekből a gépekből kihozzák azt, amit azok tudnak, rendszerint az lesz a vége, hogy automata módban kattingatnak vele, gyakorlatilag kontrollálatlanul, a gépre bízva mindent. Így azonban semmivel sem kapnak szebb vagy jobb képeket, mintha egy helyes kis kompakt géppel vagy akár egy jobb telefonnal fotóznának, esetleg csak a képek felbontása lesz nagyobb.
Személy szerint nem vagyok otthon a mai telefon felhozatalban, így nem is akarok észt osztani a konkrét típusok kameráival kapcsolatban. Saját tapasztalatom alapján azonban annyit mondhatok, hogy az Almás készülékek már bőven tudják azt, amit az "életképeink" elkészítéséhez tudniuk kell. Az újabb modellek már két apró lencsével vannak ellátva, így portré módban elérhetjük a háttér elhomályosítását is, sőt, számos manuális beállítás található rajtuk, akár egy normál fényképezőgépen. Tehát bátran használhatjuk őket.
HA megfelelő fény áll a rendelkezésünkre.
Anélkül, hogy belemennék különösebben a fotózás technikai rejtélyeibe (ez egy másik bejegyzés témája lesz majd), egy dolgot megemlítenék:
Ha kevés a fény (este van, sötét a szoba, csak mesterséges fény van stb.) a telefonok és az alacsonyabb kategóriás kompaktok nem mindig képesek visszaadni azt, amit látni szeretnénk egy képen. Túl szemcsés (zajos) marad, értékelhetetlenek lesznek a színek, és szinte minden esetben "bemozdul" a kép, így életlen lesz a végeredmény. Mindemellett láttam már nem egy telefont, aminek meglepően jó a dinamikai tartománya (árnyékos és fényes részek egyensúlya), vetekszik néhány fényképezővel.
Ha már így sikerült felvezetni a következő pontot:
Keresd a jó Fényt!
A jó fény a mi esetünkben a természetes fény. Ha éppen otthon vagytok, a csemete alkot valamit és Te le szeretnéd fotózni, kapcsolj le minden villanyt, húzz el minden függönyt, engedd be a természetes fényt és máris sokkal szebb lesz a végeredmény!
Mind tisztában vagyunk vele, hogy egy izgő mozgó gyereket elég nehéz, szinte lehetetlen a megfelelő fénybe irányítani, de azért próbáljuk meg! A legelőnyösebb az, ha a fotózott téma (esetünkben pl. a ded arca) oldalról, kb 45 fokos szögből kapjon fényt. Ha a fényt szemből kapja az arca és mi szemből fotózzuk "lapos, mosott" arca lesz, árnyékok nélkül, ami nem túl előnyös. Ha már egy picit is szögből, oldalról kap fényt, már sokkal élethűbb lesz a kép.
Bárkiről legyen szó, gyerek vagy felnőtt, a közvetlen felülről érkező fény komolyan roncsolja az összhatást. Kiemeljük vele az összes ráncot, szem alatti karikákat és nem kívánt árnyékokat generálunk az orr és áll alá.
Az örök érvényű tanulság tehát: Természetes fény, oldalról jövő fény a barátunk, ha bent vagyunk, kapcsoljuk le a lámpákat és menjünk az ablak közelébe. Felülről jövő és mesterséges fény ebben az esetben az ellenségünk, a fentről tűző nap helyett inkább vonuljunk teljes árnyékba!
Perspektíva, avagy nézőpont
Általában a család a téma. Kirándulás, szülinap, közös süti sütés vagy csak úgy, az alábbi dolgokra érdemes figyelni:
A cselekvés maga legyen a középpontban. Ezt nem a kép konkrét középpontjára értem, hanem arra, hogy úgy komponáljuk a képet, hogy ne vonja el más a tekintetünket arról, amit láttatni szeretnénk. Alakítsuk úgy a környezetet, hogy ne legyen tele zavaró dolgokkal, legyen letisztult a háttér. Ha van előre lehetőségünk rendezkedni, ne sajnáljuk erre az időt, megéri!
Fontos alapszabály:
Ha gyereket fotózunk, menjünk le az ő szintjére! Guggolj, hasalj, térdelj, a lényeg, hogy ne fentről lefele "nézz le rá". Kivéve persze, ha pont ez a célod a képpel. Például az ágyon háton fekvő babák esetében ez egy előnyös helyzet is lehet.
Merj kísérletezni! Ha véletlen egy olyan tevékenység közben fotózod a gyerekeket, ami akár 2 percig is kitart, van lehetőséged több szögből is próbálkozni. Meglepődsz majd, hogy egy azon téma többféle perspektívából fotózva mennyire mást sugároz, másra teszi a hangsúlyt.
A vágás, forgatás nem bűn! Ha mégis úgy sikerült fotóznod, hogy túl sok információ van a képen, felesleges vagy oda nem illő részek, vágd meg bátran! A felbontásból ugyan buksz valamennyit, hisz "levágod a pixeleket", de ez egy 3-4 mb feletti képnél nem jelenthet problémát. Fel tudod dobni a képeket azzal, ha kicsit elforgatod valamelyik irányba, így izgalmasabbá tehető egy amúgy kevéssé eseménydús fotó is!
NE kérleld, hogy minden áron mosolyogjon!
A legritkább esetben születik abból jó kép, ha szépen libasorba ülteted a családot a kanapén és megkéred őket, hogy háromra mosolyogjanak. "Csíííííz"...
Keresd az interakciót az emberek között, várd meg, hogy kiváltsa valami a mosolyát, nevetését, esetleg idézd elő Te magad valamivel. Mindegy milyen arcot vág, legyen az meglepett, szomorú, mérges vagy vidám, mind kivétel nélkül képet érdemel, hisz az összes érzelme Ő, hozzá tartozik!
Nem a méret a lényeg!
Ne csak a nagy pillanatokra utazz! Fotózz jelentéktelennek tűnő apró mozzanatokat is, mert később lehet, hogy ezek önmagukban nagyobb értéket fognak hordozni és több emléket hoznak majd fel bennetek!
Nem kell mindig az arcát mutatni a kamerának!
"idenéééézz" helyett néha lépjünk a háttérbe és csak figyeljük őket csendben. A legkifejezőbb képek abból születhetnek, ha hagyjuk őket a tevékenységükben kibontakozni, nem zavarjuk meg és csak dokumentálunk!
Használj időzítőt!
Magam is állandóan azzal küzdök, hogy mivel mindig én fotózok, alig van közös képem a gyermekemmel, olyan meg, ahol hárman vagy nagyobb családdal vagyunk, ritka, mint a fehér holló. Ha nincs senki, akit meg tudnál kérni, hogy fotózzon le titeket, állíts be egy időzítőt és rohanj oda hozzájuk! A meglepetés erejét is bevetheted, nem is kell előre szólni, csak odaszaladsz és megcsikized játék közben a lurkót, boldogan nevettek, a kép meg magától elkészül. Érdemes sorozat módra állítani, hogy biztosan legyen közte legalább egy használható darab :)
Ésszel a vakuval!
Az egyik "kedvenc" témám. Tudom, nem kapcsolódik közvetlenül a családi fotózáshoz, és mély elnézést attól, akit ezzel megbántok, nem ez a célom. De mégis honnan gondolják néhányan azt, hogy ha egy telefon vakujával telibe villantja a tőle 12 méterre lévő mászókán lógó gyereket, abból bármi is látszódni fog? Láttam már olyat is, hogy valaki a tűzijátékot vakuzta. Fel az égre.
Alapvetésnek vehetjük, hogy egy átlagos telefonon lévő vaku maximum két métert világít be rendesen, egy kompakt gépé 2-5 métert, egy rendesebb tükörreflexes masináé is megáll nagyjából 5 méternél. Ennél nagyobb távolságok esetében egyszerűen felesleges használni őket. Az éles, erős és kis fényforrásból érkező közvetlen fény "tönkreteszi a bőrt", kihozza az összes ráncot és bőrhibát, kimossa az árnyékokat és általában csak azt világítja meg, ami az orra előtt van, a háttér koromsötét marad.
A személyes véleményem egyébként a beépített vakukkal kapcsolatban, hogy az esetek 99%-ában többet árt, mint használ. Ha teheted inkább világítsd meg oldalról a helyszínt vagy a témát egy zseblámpával vagy másik telefonnal, elképesztően nagy a különbség a két verzió között.
Mutatom. Az első képen szemből kapta a Lánykám a telefonos vakut, a másodikon oldalról egy másik telefonnal (vagy zseblámpával, bármivel) világítottam, kb 45 fokos szögből, egy picit magasabbról, mint a feje búbja. Ugye, mennyivel jobban néz ki a második verzió? A látványbeli különbséget az árnyékok adják. Ha szemből telibevilágítunk valamit, ott nem lesz árnyék, vagyis csak közvetlen a téma mögött, amit ugye nem látunk. Az arc lapos lesz, a bőrön minden apró szépséghiba is láthatóvá válik, sokszor pirosas beütést kap. Ha oldalról jön a fény, jobban kirajzolódik a tér, megmutatkozik a képen az arc és a környezet 3d-s jellege is.
Merjük felrúgni a szabályokat!
Mert természetesen itt is érvényes: A szabályok azért (is) vannak, hogy megszeghessük őket. Van az a helyzet, ahol nem számít semmi, csak az, hogy el legyen kapva a pillanat. Mindegy, hogy mennyi fény van vagy honnan jön, mindegy, hogy tiszta e a háttér vagy sem, cselekedni kell azonnal, bármilyen eszközzel.
A szabályokat persze tudatosan is áthághatjuk, ilyenkor a kívánt hatás lebegjen a szemünk előtt, "lássuk" a még el nem készített képet, és rendezzünk mindent úgy, hogy azt kapjunk, amire vágyunk, hisz végeredményben ez a lényeg!
Filter, homályos háttér és utómunka
Ez a részecske itt a cikk végén kaphatna egy egész bejegyzést és valószínű majd fog is, mert megérdemli. Most csak annyit tennék hozzá, hogy induljunk ki abból:
A kevesebb néha több!
Érzékeny téma ez. Manapság mindenki előszeretettel tol rá mindenféle filtert a képeire, próbálja utólag különböző alkalmazások segítségével elhomályosítani a hátteret, "arcot vasal" és hasonlók. Sok esetben van is létjogosultsága egy mobilos kép tuningolásának, izgalmasabbá teheted az amúgy esetleg technikailag nem éppen profin sikerült képeid és az egyéni stílusodat is segíthet közvetíteni. Ezeket viszont azt javaslom, hogy kizárólag online felületen használjuk! Az elkészített képnek mindenképpen őrizzük meg az eredeti verzióját, a nyomtatásra vagy ajándékba szánt képekkel pedig különösen óvatosan bánjunk, hiszen azoknál nem az a cél, hogy ezer közül a mi fotónk legyen a legfeltűnőbb, hanem az, hogy megőrizzük azt a maga természetességében. Vezérfonalként én mindig azt javaslom, törekedjetek arra, hogy a bőrszín a lehető legtermészetesebb maradjon. Ha a bőrszín túl sárgás vagy túl kékes, akkor valószínű a fehéregyensúly nem az igazi. Ha túl narancsos, akkor túl van szaturálva a kép.
Ha nem vagy elégedett a fotód színeivel, túl harsány, túl tompa, vagy elcsúszott a fehéregyensúly, tökéletes megoldás lehet, ha monokrómmá (fekete-fehérré) változtatod. Egyedi hangulata van és az egyébként csak nehezen javítható bőrszínek sem lesznek zavaróak.
Ennek a témának szentelni szeretnék a későbbiekben egy külön bejegyzést, mert bár meglehetősen szubjektív, egyéni ízlés és stílus kérdése, alapszabályok természetesen itt is vannak, amikből bátran szabad kiindulni :)
Remélem segítettem ezzel a kis összeállítással, és kipróbálsz néhány tippet a felsoroltakból!
Jó kísérletezést! :)