Indulunk a ballagásra! Eltetted a fényképezőt??

Ballag már a vén diák...

De hogyan fotózzuk?

Április utolsó vagy május első péntekén lesz a legtöbb középiskolában a ballagás.

Eme jeles eseménnyel kapcsolatban három fő témakör merül fel a szülőkben először:

1. Virág, ajándék, rokonok..

2. Mindenképpen dokumentálni kell. Mindent....mindenáron....

3. hogy fogunk parkolni??

A sorrend családonként eltérő lehet.

Az első és harmadik ponttal mindenki küzdjön meg egyedül,

(a virágra vonatkozóan egy apró tipp: A kevesebb ebben az esetben is több, még él az emlékeimben, ahogy tűsarkúban bicegtem le 32 fokban a Várból a Ponty utcáig egy targonca virággal... ;)

Mindenki kitalálta, a második pontot fogjuk boncolgatni.

Mert ugye abban egyet érthetünk, hogy ez igenis nagy nap egy család életében, szívük csücske „felnőtt”, elballag, egy korszak lezárul. Aztán, mint minden hasonló kaliberű eseményt, ezt is meg kell örökíteni.

Az alábbi összeállításban némi kézzelfogható segítséget szeretnék nyújtani azoknak, akiket még nem szippantott be teljes egészében az okos telefonnal való fotózás és „igazi” fényképezőgéppel vágnak neki a feladatnak.

Néhány alapvetés, géptől és elszántságtól függetlenül..

A felszerelést érdemes egy nappal előbb összekészíteni.

Az aksit mindenképp töltsd fel, akkor is, ha „három hete fullra töltöttem, csak pár percig használtam, még tuti bírja..”.

Ha netán elemes a masina, tartalék elemet csomagolj.

A memóriakártyáról töröld le a régebbi tartalmat (ne úgy mint én, vaktában, előtte ellenőrizd, hogy biztosan átmásoltad a számítógépre..)

Érdemes megtisztítani a lencsét, utólag eléggé bosszantóak az ujjlenyomatok, rászáradt esőcseppek miatti homályos képek, ezeket korrigálni később már nem igazán lehet.

Ne csak a saját gyerekedre koncentrálj!

Tudom, nehéz.

De hidd el, hálás lesz Neked később, hogy ha esetleg pár osztálytársát is viszontlátja a képeken, ne adj Isten a tanárait, illetve összességében az egész környezetet, ahol a kis életének egy meghatározó részét töltötte. Te pedig boldog leszel, mert a gyerek hálás. Megéri, nem? :)

Vonulás közben ne csinálj közeli képet!

Mondom másképp: Ne zoomolj állandóan!

főleg nem kompakt géppel, ami nehezen tolerálja a téma gyors mozgását gyenge fényben. Nem szeretnél elmosódott, homályos képeket. Minél inkább ráközelítesz a témára, annál jobban kijön a képen a legkisebb kézmozgás is, főleg belső térben tornateremben, iskola folyosóján, ahol gyenge, szűrt fény van.

Közelieket lesz időd és lehetőséged az osztályteremben csinálni, szokott lenni a ceremónia végén direkt egy erre kijelölt fél óra..

Óvatosan a bekiabálásokkal!

Szemtanúja voltam egyszer egy igen csúnya balesetnek: A lépcsőn kígyózó diákok sorába bekiabált egy lelkes apuka a feje előtt fényképezővel: „néééézz ide Sári mosolyooogj”, Sári odakapta a fejét, kereste aput a tömegben, ahelyett, hogy a lába elé nézett volna továbbra is, majd egy elhibázott lépés után a 12 centis körömcipőjében akkorák zakózott a lépcsőn, hogy kiment a bokája és magával rántott még 3 embert a sorból. Nem azt mondom, hogy nem lehet jelezni a ballagónak, ha épp nem veszi észre, hogy ott a család, de gondoljátok meg, hogy hol és mikor teszitek!

Az "egészt" örökítsd meg!

Igyekezz a képeken az egész történetet megjeleníteni, minél több szereplővel és részlettel. Láttasd a folyamatot, ahogyan készülődnek, honnan indulnak, milyen a díszlet, hogyan kígyózik a sor a lépcsőházban, hogyan haladnak helyszínről helyszínre. Örökíts meg minél több részletet, akár olyat is, ami ott az adott pillanatban jelentéktelennek tűnhet. Például az osztálytermének az ajtaját, rajta a teremszámmal, folyosókat, tablót, büfét.

Fotózd le a táblát a teremben, ilyenkor szép idézetekkel, személyes üzenetekkel szokták teleírni a végzős osztályok számára. Sok szép emléket idéz majd később visszanézve. Később ezek a képek hatalmas kincset fognak érni nosztalgiázás közben, az osztálytalálkozókra előszeretettel visznek nézegetni a diákok régi fotóalbumokat...

Anélkül, hogy nagyon mélyen belemennék a fotózás alapjaiba, elmondhatjuk, hogy az elsődleges célunk az, hogy a gépünk lehetőségeit kihasználva a lehető legjobbat hozzuk ki a helyzetből. Nem egyszerű a dolgunk, mert rengeteg az ember, a fény viszont gyér (az udvarosoknak mázlija van) és az események rend szerint gyorsan követik egymást, nincs sok idő állítgatni és kísérletezni. Ma már sok esetben jobb képet csinálnak a telefonok, mint egy egyszerűbb kompakt gép, mindig kéznél vannak és mindenféle bonyodalom nélkül, könnyedén és gyorsan tudunk velük szépeket alkotni.

Néhány technikai tippet mégiscsak hoznék annak, aki a hagyományos verziónál marad:

Kapcsold ki a digitális zoomot.

A kompakt és bridge gépek legtöbbje rendelkezik optikai és digitális zoommal is.

A kettő között az az különbség, hogy míg az optikai zoom esetében az eredeti látómező egy kisebb része vetül az érzékelőre, így meg tudja őrizni a kép részletgazdagságát, addig a digitálisnál az érzékelőre vetülő kép nem változik, ebben az esetben a gép nem használja az egész szenzort, csak annak egy részét. Így a képünk igencsak veszít a részletgazdagságából, minőségéből. Pont, mint amikor számítógépen belenagyítasz egy fotóba. Tehát semmi értelme használni.

Ha megoldható, kapcsold ki teljesen a digitális zoomot, ha ezt nem lehet, a gép LCD-je minden esetben jelzi, hogy mi az a zoomtartomány, ahonnan bekapcsolna a digitális zoom. Ott állj meg!

Ne vakuzz,

akkor ha nem muszáj és akkor sem ha nem érdemes..

Egy átlagos fényképezőgép vakujának a hatótávja max 2-3 méter. Tehát, ha ott állsz az aula végében, a gyermek tőled 10 méterre ül, ne villants, mert az égvilágon semmi értelme nem lesz, csak zavarod a körülötted ülőket a villanásokkal.

Igen, egy sötét, mesterséges fénnyel megvilágított beltérben vaku nélkül nehéz megfelelően exponált képet csinálni, de ha nem mozog a téma (a gyerek), akkor azért jó esélyeink vannak, a mai gépek egész ügyesek, a telefonokról nem is beszélve :)

(a vörös szem-csökkentő üzemmódot végképp kerüld, duplán villan, mindenkit szétvág az ideg, feleslegesen, mert a vörös szem egy pillanat alatt korrigálható utólag a legegyszerűbb képszerkesztővel is)

A fotózás legalapvetőbb 3 tényezője:

Záridő: Bármifajta mozgás fotózását 1/200 mp-es záridő alatt nem igazán lehet bemozdulás nélkül megoldani, gyakorlat és nyugodt kéz nélkül legalábbis nem, homályos lesz a kép.

Ha fix a téma (egy helyben ül a gyerek és a feje se mozog) , az 1/60-as záridő még elmegy, állvánnyal, vagy bitang stabil kézzel kitartva :)

Fényerő: A lehető legalacsonyabb értéken érdemes próbálkozni, ezzel nyerünk némi mozgásteret a záridővel.

Ha minden igyekezetünk ellenére alul exponált (sötét) képeket tudunk csak csinálni, esetleg homályosak, kompenzálni az ISO-val tudunk. Ezt az értéket még a kompaktokon is sok esetben lehet manuálisan állítgatni.

Minél magasabb az ISO, annál nagyobb a szenzor érzékenysége, tehát annál több fényt nyel el. Túlzásba azért nem szabad esni, mert minél magasabb az érték, annál zajosabb (zavarosabb, szemcsésebb) a kép. Kompaktoknál 600-as ISO-n felül nem ajánlott menni, míg egy full frame szenzoros DSLR simán elviszi a 6400-as értéket is, komolyabb utómunka nélkül.

Állítsd be a fehéregyensúlyt

Sok kompakt gépen is állítható, rend szerint választani lehet a „villanykörte, neon, napocska és felhő” között. Persze az automatika is dolgozik az összes gépben, de sokszor téved, főleg beltérben. Ennek eredményeként kapunk majd kékes, sárgás bőrszínt, képárnyalatot.

Értelemszerűen kint a napsütésben a napocskát használjuk, beltérben pedig igazodjunk a megvilágítás típusához (kékes fény: neon, sárga fény: villanykörte). Ezzel megőrizhetjük a képeken a természetes bőrszínt, tónusokat.

Utólag is lehet korrigálni, akár olyan egyszerűbb képszerkesztőkkel is, mint a Picasa, de én mindig amondó vagyok, hogy amit lehet, azt a fényképezőn állítsuk be és ne utólag a számítógépen.

Ha mégis úgy alakul, hogy van mit mókolni a fotókon:

Nem ciki utólag hozzányúlni a képekhez

Nem csak a photoshop létezik, nála sokkal felhasználóbarátabb ingyenes programokkal is elérhetjük a célunkat. Ha sötétebb a kép, mint szeretnénk, lehet világosítani, vagy fordítva. A zajos képeken is lehet javítani, a fehéregyensúlyon is, ha mégis elszúrta az automatika.

Vágás, igazítás.. szabad és kell is. De ésszel, mert egy eleve alacsony felbontású kép esetében, minél többet szabdalunk belőle, annál pixelesebb lesz, romlik a minősége.

Légy nagyvonalú!

Ha lőttünk néhány jól sikerült képet az osztálytársakról, tanárokról stb, dobjuk be a közösbe, hálás lesz érte az a többi diák, szülő, aki esetleg nem olyan szerencsésen kapta el az adott pillanatot.

Ha biztosra akartok menni, kérjetek fel egy profit!

Nagyon sok suliban már vannak fogadott profi fotósok, akinek az a feladata, hogy minőségi képek formájában örökítsék meg az eseményt. Ha van lehetőségetek, VEGYETEK a képekből, mert pótolhatatlan emlékek ezek. Ha azt szeretnétek, hogy legyen egy külön fotósotok, aki csakis a Ti osztályotokra koncentrál, keressetek meg egy szakembert és dobjátok össze a fotós díját arra a délutánra, nem egy vészes összes egy 30 fős osztályra vetítve! Megállapodás szerint, de a legtöbb fotós arra is nyitott, hogy végig kísérjen titeket a bolondballagáson, szerenádon vagy banketten, ha van. Higgyétek el, megéri!

Egy kalappal mindenkinek a ballagós projekthez, parkolóhely tekintetében pedig a szerencse legyen veletek ;)